2015-es évközi gyűlésünket idén ismét a Rendünk székhelyeként bejelentett regensburgi, az „Arany Kereszthez” címzett hajdani császári fogadóházban, azon belül is a Kaisersaalban tartottuk. Az épület hosszú évek óta nyújt rendszeresen otthont néhány napos regensburgi tartózkodásunkhoz és rendi eseményeinkhez.
Rendtársaink 5-én koradélután-estefelé érkezett Regensburgba, és foglalták el szállásukat. A Magyarországról és a Partiumból érkező küldöttség (Msg. Fodor József, Dr. Baka Levente, Kovách Sándor és Kiss Gábor Iván) ezen a tavasziasan szeszélyes őszi napon Regensburgba tartva déltájban megszakította utazását, rövid városnéző sétát téve a történelmi hangulatú Ennsben. Ami az út folytatását illeti, az már túl volt Enns városán és az azonos nevű folyón – ober Enns – azaz a magyar mesék legendás Operenciáján. Első esténket Regensburgban közös vacsorával töltöttük a Kolping-ház éttermében, helyi specialitásokat kóstolva.
Szombaton 10 órakor kezdődött éves Rendi gyűlésünk a Kaisersaalban. A napirend eleinte a szokásos módon alakult: a 2014-es évre vonatkozó nagymesteri beszámoló, kincstárnoki és könyvvizsgálói jelentés, a humanitárius akcióterv megbeszélése. Szóba került a Kárpátalja számára tervezett – az OMT-vel közösen finanszírozott – iskolabusz vásárlás, és a batári görög-katolikus közösségnek szánt segély ügye is. A hivatalos programot csak az állva elfogyasztott szendvics-ebéd szakította meg, melyet háziasszonyunk, Hidasi Eszter készített elő, és a jelen levő feleségek közreműködésével állított össze. Köszönet a sok finomságért és az esztétikus tálalásért.
Az büféebédet követően tovább folyt az alapszabály megvitatása. A záróesemény sem volt kevésbé fontos: ugyanis az öt évre választott rendi vezetőség megbízatása lejárt, új választás vált időszerűvé. Az új vezetőséget (nagymester, németországi- és magyarországi főkapitány, nagykancellár) titkos szavazással választotta meg a jelenlevő, és az írásban szavazatát leadó tagság. A szavazásban a korábbi vezetés jelenlevő tagjai – miután elfogadták újrajelölésüket – nem vettek részt. A szavazatszámlálást Thomas Weschbach vezette: valamennyi pozícióra döntő többséggel a korábban is e feladatot ellátó rendtársunkat választottuk meg.
A gyűlést bezárását követően a Foch Berci által biztosított autóbuszba szálltunk, hogy eleget téve rendtársaink, Johann Carl Hoenning O’Carroll báró és kedves felesége Zichy Katalin grófnő meghívásának, együtt töltsünk egy estét Sünching-i kastélyukban. Megérkezve elsőként megtekintettük a kastély legszebb termeiben jelenleg folyó, a bajor műemlékvédelem által támogatott helyreállítást és restaurálást. Betekinthettünk a korábban még nem látogatott hálószobákba, valamint az ott folyó restaurálás műhelytitkaiba, annak a helyszínen most jól követhető, eltérő fázisaiba. Ezt követően – a kastélykápolna restaurálása miatt – az egyik folyosón berendezett alkalmi kápolnában perjelünk magyar nyelvű misét mondott.
A szentmisét követően a házigazdák vacsorára hívták vendégeiket, ahol vadhússal, áfonyával, és tojásos kelbimbóval kínáltak minket. A vacsora végeztével többféle, helyi specialitásnak tekinthető édesség következett. A pezsgővel vendéglátóink már a biliárdszobában vártak, ahol Nagymesterünk a Háziasszonynak virágcsokorral, a Báró úrnak pedig egy doboz jóféle szivarral kedveskedett Rendünk nevében. Ezt követően a könyvtárban előbb egy jót beszélgettünk, majd Nagymesterünk kitüntette az elmúlt időszakban a közösségért végzett munkában elöljáró rendtársainkat. Ez alkalomból Zichy Katalin grófnő a Rendi Káptalan tagjává lépett elő. Kiss Gábor Iván és Bunford Zoltán – mint a Rend régi-új vezetői – megkapták az öt lovagrend által alapított Penta Liga Lovagkeresztjét és nagycsillagát. Külön köszönetet érdemelt ki a rendtársainkkal együtt érkező négytagú hölgykoszorú. Végül a tagság mondott köszönetet Nagymesterünknek az elmúlt öt év áldozatos és hittel végzett munkájáért, egyben további újabb öt, hasonlóan sikeres évet kívánva neki és egyben valamennyiünknek. Végül este tíz óra körül búcsúztunk el vendéglátóinktól, a mihamarabbi viszontlátás reményében.
A vasárnap délelőtt már lazábban telt, néhány baráti szót és búcsúzkodást követően németországi rendtársaink hazaindultak, míg a Magyarországról érkező küldöttség – megerősítve helyi rendtársainkkal – előbb Foch Katalin szakértő kalauzolásával körbejárta Regensburg nevezetességeit, majd – szokás szerint – a Duna-parti középkori lacikonyhában (Historische Wurstküche) fejezte be túráját. A helyi specialitás kolbászkák savanyú káposzta ágyon, édes bajor mustárral, világos, vagy barna sörrel most is ízlett mindenkinek, mint eddig minden alkalommal. Ezt követően már csak a búcsú maradt hátra, és ki-ki elindult hazafelé.






































