Az idei évvel elmondhatjuk: lassan rendszerré válik részvételünk a FESTUM VARADINUM rendezvénysorozat indító eseményén, a Szent László tiszteletére minden év Húsvét ötödik vasárnapján celebrált ünnepi szentmisén és körmeneten. Talán máris kimondhatjuk: számítanak ránk, fenntartott helyünk van a székesegyház első soraiban. Rendünk ezúttal kétfős küldöttsége szombat reggel, május 2-án indult neki a kb. négy órás útnak Budapestről Nagyváradra. Az úton végig, majd késő estig zuhogott az eső, baljós előjelként a másnapi ünnepre, illetve körmenetre.
Megérkezésünk után az időjárás miatt rögtön perjelünk lakrészét kerestük föl a Kanonoksoron, ahol – szokás szerint – bőséges ebéd várt minket. Ebéd közben megismerkedtünk a szintén itt vendégeskedő Gyulafehérvári Főegyházmegye általános helynökével és kísérőjével, akik ebéd után vendéglátónkkal együtt egy paptestvérük temetésére voltak hivatalosak.
Mi ekkor áthajtottunk szállásunkra, a Sebes-Körös parti Hotel Continental Forumba, ahol a Püspökség számunkra már előre szobát foglalt. A rossz idő sajnos a szállodához kötött, így előbb kipróbáltuk a szabadtéri termálmedencét – a hűvös eső és a kb. 30 fokos víz egyidejű élvezetével – majd 6 órakor a hallban elbeszélgettünk a Fodor Jóska kíséretében és ajánlásával érkező egyik idei avatandó jelöltünkkel, Szabó Ödön történésszel, nemsokára hatgyermekes családapával, egy kb. 70 településre kiterjedő partiumi körzet parlamenti képviselőjével. A beszélgetés tartalmas és kedélyes volt, mindkettőnket meggyőzött arról, hogy perjelünk ajánlása ezúttal is jó emberismeretről tanúskodott. Elválásunkat rövid pihenő követte, majd elfogyasztottuk a szobához rendelt vacsorát. A vacsora alatt és után, az étterem zárásáig rendi ügyeinkről beszélgettünk.
Másnap 10 óra tájban érkeztünk meg a plébániára, hogy a szervezők kérésének megfelelően fél 11 körül elfoglalhassuk fenntartott helyünket a székesegyházban. A hely szellemének megfelelően bevonulásunk kísérettel, ünnepélyes lassú menetben történt, miközben a bevonulási ceremóniát már 10 óra óta levezető perjelünk bemutatta Rendünket, a székesegyházat akkorra már csaknem teljesen megtöltő zarándokoknak és híveknek.
Az ünnepi szentmise 11-kor kezdődött a zsúfolásig megtelt bazilikában. A mise idejére az oltár előtt közszemlére tett Szent László herma tovább emelte az ünnep méltóságát. A misét exc. Böcskei püspök úr celebrálta, temesvári püspöktársa és az egyházmegye teljes papsága asszisztenciájával, illetve részvételével. Jelen voltak a protestáns egyházak képviselői, és a nagyváradi társadalmi élet képviselői is. A liturgia nyelve magyar volt, de többször román, szlovák, német és latin nyelvű miserészek, könyörgések is elhangzottak, hiszen az egyházmegye hívei is több nemzetiséget képviselnek, igaz – hál’Istennek – még mindig jelentős magyar dominanciával. A szimfonikus zenekarral, vegyeskarral és kiváló szólóénekesekkel aláfestett szertartást a hagyományos körmenettel zárult. A körmenet manapság a Petőfi nevére átkeresztelt nagyobb városi park megkerülésével tér vissza a templomba. Az alakuló szokásoknak megfelelően a száz méternél is hosszabb menet elejéhez közel vonult Rendünk, még a herma és a papság előtt. Az énekek zenei aláfestését egy kb. 60 fős, velünk együtt vonuló, főleg fiatalokból álló nagyváradi és ausztriai fúvószenekar szolgáltatta. Az utat végig csendőrök biztosították. Miután a körmenet visszaérkezett a templomba, a herma is visszakerült talapzatára. Ekkor, a pápai és a magyar himnusszal záródott a szentmise. Idén is – mint minden évben – az ereklyetartóból kiemelt csontereklye kis üvegládikáját csókkal illethette a papság, majd a hívők és a zarándok. (Vannak, akik Magyarországról, a hajdani Nagyváradi Egyházmegye területéről, több nap alatt, gyalogosan érkeznek a misére.) Mi is leróttuk tiszteletünket szent királyunk ereklyéje előtt. A Püspök úr ezután elbocsájtotta híveit azzal, hogy a székesegyház előtt mindenki vegyen magának útravalóként egy pogácsát. Nos, a pogácsa tulajdonképpen egy mézeskalács volt kis lekvárral, gondosan cellofánba csomagolva, egy Szent Lászlóhoz intézett fohásszal. Az idei évben elmaradt a Püspöki palota emeleti dísztermébe szervezett fogadás, mivel a Püspökség ennek költségét, valamint a nagymise teljes perselypénzét a kárpátaljai magyarság megsegítésére kívánja fordítani. Nagyszerű, követendő keresztényi cselekedet. A szertartás előtt, alatt, a körmenet alatt és után a Jóisten is rámosolygott erre a nagy hívő sokadalomra, mert a nap hétágra sütött, feledtetve a szombati esőt, melyet azonban a vetemények és szántókmár epedve vártak.
A székesegyház előtt ismét találkoztunk a felvételre váró tagjelöltünkkel, aki ezúttal feleségével és valamennyi gyermekével jelent meg az ünnepi eseményen. Láthatóan barátságos, közismert és közkedvelt személyiség Nagyváradon, mindenkihez volt egy-egy kedves szava.
Vasárnapi ebédünket „szűk családi körben” ismét a plébánián fogyasztottuk el, majd meglátogattuk Tempfli püspök urat betegágyánál. Örökös perjelünkkel tavaly decemberben találkoztunk utoljára. Állapota azóta érdemben nem változott, türelemmel viseli egészségi állapotát. Érkezésünkkor felélénkült, kézszorítással üdvözölt minket, láthatóan felismerve bennünk régi barátait, rendbéli társait. Néhány szóval próbálta gondozóját megkínálásunkra felkérni, de ebéd utáni állapotunkban ennek elfogadása teljességgel lehetetlen volt. Örömmel mutatták meg nekünk az egyik komódon elhelyezett oklevelet, melyben őszentsége Ferenc pápa köszönti fel Tempfli püspök urat, 25 éves püspöki jubileuma alkalmából. Jó érzéssel búcsúztunk, hogy látogatásunkkal örömet tudtunk okozni egy szenvedő embernek, Krisztus hű szolgálójának.
A látogatást követően az otthonosság érzésével indultunk haza. Igen, már Nagyváradon is otthon érezzük magunkat, a székesegyházban, a Kanonoksoron. Jó volt ott lenni, jó lesz hazatérni, és jó lesz ismét Nagyváradra menni, mert visszavárnak.
(A küldöttség tagja dr. Romhányi Tibor és Kiss Gábor Iván volt.)
Az XXIV. FESTUM VARADINUM idei eseménysorát a Bihari Napló 2015. április 30-i számában teljes oldalas melléklettel harangozta be. Az egyes napokra bontott történések között illusztrációként Rendünk tavalyi küldöttségének a körmenet alatt készült fotója is feltűnt, melyet alább mellékelünk.
(Az eseményről mellékelt képek egy része a Nagyváradi Egyházmegye fotósától származik, köszönet érte!)
