2016-ban éves rendi találkozónkat és ünnepélyes lovagavatási ceremóniánkat a szokottnál kissé korábban – igazodva az katolikus egyház által megünnepelt Úr napjához, mely Németországban munkaszüneti nap – május végén, Sümegen rendeztük meg.
Az első hivatalos program rögtön péntek délután volt, mikor is megtartottuk az idei évi első Rendi Gyűlésünket a Hotel Kapitány egyik konferenciatermében. Magyarországi és németországi rendtársaink az idén sajnos kisebb létszámmal képviseltették magukat, különösen hiányzottak partiumi tagjaink, elsősorban Perjelünk, aki a néhány napja elhunyt Tempfli püspök úr temetését készítette elő. Gyűlésünk elején egy perc néma felállással róttuk le tiszteletünket egykori perjelünk emléke előtt, aki nemcsak szűkebb pátriájának, hanem Rendünknek is nagy hatású alakja, iránymutatója volt. Emlékét örökre megőrizzük, minként az általa aláírt okleveleket, a nekünk dedikált könyveket, a Rendünknek irányt mutató, általa deklarált jelmondatokat, a közös fotókat.
A gyűlésen üdvözölhettük új jelöltünket, dr. Tóth Józsefet, Tiszanána polgármesterét, aki elsőként kapott lehetőséget önmaga és eddigi életpályája, tevékenysége részletes bemutatására. Ezt követően Nagymesterünk beszélt az elmúlt év tevékenységének értékeléséről, az előttünk álló esztendő megoldandó feladatairól. Felmerült lehetőségként egy újabb ösztöndíj jellegű támogatás alapításáról is, de erről döntés még nem született. Végül mindenki elmondhatta ötleteit, elképzeléseit, melyek megvitatásra kerültek. Este rendtagjaink és vendégeink néhány kancsó bor mellett a Hotel Kapitányhoz tartozó csárdában fogyaszthatták el közös gulyásleveses, libacombos vacsorájukat.
Szombat délelőtt indult magyarországi főkapitányunk szervezésében a hagyományos kirándulás, mely 19 fővel, német és lengyel barátaink részvételével zajlott le. Az út egyben zarándoklat is volt, hiszen úti célunk két Szent Lászlóhoz köthető falu volt. A Zala megyei Búcsúszentlászló a Dunántúl egyik legnagyobb búcsújáró helye a göcseji dombok ölén, a Veszprémi Egyházmegyében. Első kápolnája valószínűleg még Szent László király idejében épült. A török a XVI. században elfoglalta a vidéket. A legenda szerint foglyaikat e területre hajtották, ahová vigasztalásukra az angyalok egy kis kápolnát hoztak. Amerre elhaladtak a kápolnával, a fák és a füvek is meghajoltak. A XVII. század végén Széchenyi Pál veszprémi püspök a ferences szerzeteseknek adta, akik a XVIII. század elején építették meg templomukat és kolostorukat. Az első csodás esemény a feljegyzések szerint egy komáromi asszony gyógyulása volt. Ezt követően azóta több száz csodás imameghallgatást jegyeztek fel. A templom mögött van a Szentkút, Szent László kútja, amelynek vizével az először Búcsúszentlászlóra zarándoklókat idősebb társaik beavatják az ún. búcsú-keresztséggel.
A szentély mögötti, eredetileg román kápolna a XII. századból származik. A kegytemplomhoz csatlakozó ferences kolostor (jelenleg szociális otthon), folyosóin látható Schmalzl Theotimus helyi ferences barát barokk olajfestmény-sorozata Szent László király életéről (a XVIII. század közepéről). A főoltár Szent László-képe helyi legendát beszél el, ebből fakad a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete.
Második állomásunk türjei Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére felszentelt plébánia-templom volt. Az egykori premontrei prépostságot az 1220-as években a Türje nembeli Dénes alapította családi monostorként. A három hajóból álló templomtér megőrizte XIII. századi jellegét, szerkezeti és díszítő elemeit. Az épület gazdag faragványai, boltozata és pillérei a későromanika és a korai gótika jegyeit viselik magukon. A templom középkori díszítéséről a déli mellékhajóban lévő, a XIV. század első felére datálható Szent László-legenda falképciklusa és az 1487-ben készült gótikus szentségtartó tanúskodik. A török korban károsodott épületet a 18. században barokk stílusban állították helyre, déli oldala mellé kolostorépületet emelnek. Ugyanebben az időben, 1761-64 között készültek Dorffmeister István festett falképei. A zarándoklat befejezését követően Zalabéren, a Szent Antal fogadóban fogyasztottuk el kétfogásos ebédünket.
Kora délután érkeztünk vissza Sümegre, még éppen maradt egy kis idő lepihenni, fürdőzni, felfrissülni. A délutáni ünnepélyes program 15 órakor kezdődött a sümegi püspöki palota előtt álló Szent László szobornál, rövid üdvözléssel, majd koszorúzással. Befejezésül elkészült a kötelező csoportkép is a park lépcsőjén.
Ezt követően az egyes lovagrendek gyalogmenetben, alakzatban átvonultak a sümegi „Urunk mennybemenetele” plébániatemplom elé. A templom előtt a külföldi vendégeket hopmesterünk Thomas Weschbach név és rang szerint szólította be a templomba, majd lovagtársaink a helyükre kísérték őket. Pontban 4 órakor megkezdődött a szentmise, melyet perjelünk távollétében dr. Mail József érseki helynök celebrált, rendtársunk Nagy József és Földi István, valamint Szíjártó László plébánosok közreműködésével. A misét követően tett esküt és üttetett Szent László lovaggá dr. Tóth László Tiszanánáról. Az idei évben két külföldi lovagtársunk is Rendünk tiszteletbeli lovagja lett: Wolfgang Krieg a Der Greiff lovagrend nagymestere és a Rend egy másik vezetője, Helmut Michel. Ezt követően külföldi barátaink és lovagtársaink közül többen átvehették Rendünk különböző kitüntetéseseit, melyet az együttműködés elmélyítésével, illetve a Magyarországra irányuló humanitárius tevékenységgel érdemeltek ki. Természetesen a sümegi plébániahivatal is megkapta az évente rendszeresen megajánlott rendi pénzadományt.
A hivatalos program záró eseménye az avatást követő pezsgős fogadás majd díszvacsora volt a Hotel Kapitány báltermében. A vacsorát megelőzően magyarországi Főkapitányunk negyedórás vetítést tartott a hazai és külföldi vendégek részére, melyben bemutatta Szent Lászlót és tevékenységét, a hozzá kötődő relikviákat és ábrázolásokat, majd a Szent László Társulat történetét és utódjának, a mai Szent László Rendnek tevékenységét, kiemelkedő alakjait. Az előadás hozzájárult Rendünk múltbeli és jelen értékeinek hiteles megismertetéséhez. Az estebéd befejeztével ukrán vendégeink tisztelték meg tagtársainkat kitüntetésekkel, az együttműködés során és a humanitárius munkában kifejtett aktivitásuk elismeréseként, míg nagymesterünk is átadott néhány kitüntetést jelenlevő német barátainknak. Végül az este kötetlen, baráti beszélgetéssel zárult. Mint minden évben, az idén is, a részvételi díj jelentős része – beleértve a díszvacsora költségét is – donációként bekerül a Rend kasszájába, és ezzel beépülhet segélyakcióinkba.
Vasárnapra már csak a néma tisztelgés maradt a sümegi temetőben elhunyt rendtársunk, ifj. Papp Imre sírjánál, melyen minden jelenlevő lovagrend képviseltette magát, osztozva a jelen levő szülők fájdalmában.
