2014-es évközi gyűlésünket idén újra a Rendünk székhelyeként bejelentett regensburgi, az „Arany Kereszthez” címzett hajdani császári fogadóházban, azon belül is a Kaisersaalban tartottuk. Az épü-letben működik nagymesterünk fogorvosi rendelője (társalgóval, irodával) és az Arany Kereszthez címzett szálloda is, így egy helyben minden adott volt néhány napos ott tartózkodásunkhoz.
Németországi és magyarországi tagjaink zöme 28-án koradélután-estefelé érkezett Regensburgba, és foglalta el szállását. – A Magyarországról és Erdélyből érkező küldöttség (Msg. Fodor József, Dr. Baka Levente, ifj. Papp Imre és Kiss Gábor Iván) ezen a verőfényes kora-tavaszi délutánon Regensburgba tartva útját rövid városnéző sétára megszakította a történelmi hangulatú Straubingban, végigsétálva a város jellegzetes elnyúló főterén, bekukkantva a jezsuiták templomába és a Szent Jakab dómba. – Az estére már csaknem teljes létszámban összejött társaság a vacsorát a Bischofshof vendéglő egyik különtermében költötte el, ahol csatlakozott hozzánk a másnap avatandó Hoenning O’Caroll báró és külön meghívott vendégünk, Klaus Blos nagymester (OMT) kedves feleségével Gaby Blos-szal.
Szombaton 9 órakor kezdődött évközi Rendi gyűlésünk a Kaisersaalban. A napirend a szokásos módon alakult: a 2013-as évre vonatkozó nagymesteri beszámoló, kincstárnoki és könyvvizsgálói jelentés, a humanitárius akcióterv megbeszélése, a felvételre jelentkezők életrajzának megismerése, döntés a felvételekről, egyéb kérdések és javaslatok. A gyűlés határozott az új – magasabb – tagdíjról, és a belépés költségének komolyabb emeléséről. Mindennek célja: humanitárius tevékenységünk mozgásterének bővítése.
A hivatalos program befejezését követően egy állva elfogyasztott szendvics-ebéd következett, miközben mód nyílt további megbeszélésekre, a régen látott – és csak a gyűlésre megérkező – rendtársak baráti üdvözlésére.
A gyűlést követően autókba szálltunk, hogy eleget téve németországi barátaink, Johann Carl Hoenning O’Carroll báró és kedves felesége Zichy Katalin grófnő meghívásának, látogatást tegyünk Sünching-i kastélyukban, ahol – szintén kérésüknek megfelelően – soron kívüli, rendkívüli lovaggá avatásuk is a délután folyamán megtörténjen. A középkori alapokon álló barokk kastély tömegformálásában a hajdani londoni „Globe” színházra emlékeztet, hiszen nyolc szárnya szabályos nyolcszögű zárt udvart vesz körbe. A kastély a szárazárkon átvezető boltozott hídon közelíthető meg. Vendéglátóink a kastély előtt vártak, majd felkísértek a kastély báltermébe, ahol pezsgős fogadás várt minket. Ezután – közkívánatra – mód nyílt megtekinteni a kastély legszebb termeit. A kastély elől délután négy órakor indult menetünk, teljes lovagi díszben, élen a nagymesterrel, a zászlóval és a rendi pallossal a kastélykápolnába. Az avatandók – szokásainkhoz híven – még a karjukon vitték rendi köpenyeiket. A kastélykápolnában először perjelünk rövid magyar nyelvű misét mondott, majd következett először a grófnő magyar-, majd a házigazda német nyelvű Szent László lovaggá avatása. A szertartás németországi főkapitányunk asszisztálásával nagymesterünk vezette. Az ünnepség bensőséges körülmények között zajlott, a lovagokon kívül csak a házigazda családtagjai és a ház személyzete vett részt rajta. Az eseménysor lezárásaként a kastély udvarán a résztvevőkről csoportkép készült.
A hivatalos ceremónia lezáródását követően a házigazdák vacsorára hívták vendégeiket, ahol belekóstolhattunk a helyi konyha sajátosságaiba (főtt marhahús tormamártással, idei spárga hollandi mártással), és egy harmincfős kastélyvacsora történelmi eleganciájába. A levest, két főételt és két édességet fölvonultató vacsorát követően ki-ki elfogyaszthatta kávéját a biliárdszobában, majd kötetlen beszélgetés következett a könyvtárban. Itt régen volt „élményben” lehetett részünk: tekintve, hogy a házigazda és veje is dohányzik, a könyvtárteremben hamarosan vágni lehetett a szivarfüstöt, amihez jelentősen hozzájárult lovagjaink egy része is. Este nyolc óra körül búcsúztunk el vendéglátóinktól, a mihamarabbi viszontlátás reményében. A kirándulást követően az este további részét egy regensburgi sörözőben töltöttük el, összegezve a nap eseményeit, együttesen tovább alakítgatva a 2014-es évvel kapcsolatos elképzeléseinket, természetesen néhány – szigorúan helyi – sör elfogyasztása mellett.
Vasárnap délelőtt a szokásokkal ellentétben újabb kétórás megbeszélés következett, mert sok a feladat és megbeszélnivaló, melyekkel kapcsolatban – demokratikus hagyományainknak megfelelően – közösen hozunk döntést, tudatosan kerülve a renden belüli hierarchiából esetleg kézenfekvően kínálkozó utasításos vezetést.
Németországi rendtársaink ezt követően hazaindultak, míg a Magyarországról érkező küldöttség – szokás szerint – a Duna-parti középkori lacikonyhában (Historische Wurstküche) fogyasztotta el egyszerű ebédjét, a helyi specialitás kolbászkákat savanyú káposzta ágyon, édes bajor mustárral, és ki-ki ízlése szerint világos, vagy barna sörrel. Ebéd után a sümegi Hotel Kapitány társasgépkocsiján – amiért külön köszönet jár – elindult a kis csapat Magyarország felé.
