A belga Templomos Lovagrend (tulajdonképpen: Ordo Supremus Militaris Templi Hieroolymitani Militiae Christi Oecumenis Supremus Magisterium) meghívására a Szent Lász-ló Rend hattagú küldöttséggel képviseltette magát a templomos lovagok éves lovagavatási szertartásán. Az eseménysor számunkra balszerencsésen kezdődött. Nagymesterünk – még Németországban – önhibáján kívül tömeges közlekedési baleset vétlen alanya lett, mely sze-rencsére sérülést ugyan nem okozott, de az autóban olyan mértékű kárt keletkezett, hogy vissza kellett fordulni vele Regensburgba. Így a szertartáson és az azt követő eseményeken a Szent László Rend képviseletében már előző nap befutó Bunford Zoltánon és Edelbert Völkl-ön kívül csak az aznap reggel repülőgéppel Chareleroi-ban landoló magyarországi küldöttség (id. Papp Imre és felesége Banai Krisztina, ifj. Papp Imre és Kiss Gábor Iván) vehetett részt. Grimbergen, Flandriában, Brabant tartományban fekvő 33 ezres kisváros, néhány kilométerre Brüsszeltől. Onnan érkezve az ember jobban megérti a Belgiumban feszülő ellentétet a két nemzetalkotó népcsoport között. A brüsszeli elhanyagoltság, szeméthegyek, rendetlenség, falfirkák után felüdülés volt a flamand kisváros: mindenütt rendezettség, tisztaság, minden zöld, a kerítések inkább csak jelzésszerűek, bevándorlók elvétve. Egy másik kultúra, érzékelhetően kibékíthetetlen ellentétben „Európa fővárosával”.
Grimbergenben az események délután két óra előtt indultak. Addigra már szép számban gyűltek össze a lovagok Európa több országából, 5-6 lovagrendet képviselve. Ismerőseink közül feltűnt több Livlandi Kardlovag, Gielen nagymester vezetésével, valamint a Der Greif lovagrend képviselője is. Az ünnepi szertartás a kívülről érdekes tömegalakítású, csodás barokk belső terű és díszítésű Szent Szervác plébániatemplomban zajlott le, ahová a meghívott vendégeket – a vendéglátók által összeállított protokolláris sorrendben – szólították és kísérték be. A lovagavatási szertartás – egyházi segédlettel és szertartási elemekkel – folyt le. A sajátos protokoll számos – más lovagrendnél eddig nem tapasztalt – elemet tartalmazott, melyek közül néhány bizonyára a Rend katonai jellegéből adódik. Hat új lovag lépett a Templomos Rendbe, esküt téve, papi áldással. Minden felavatott nemcsak köpenyt és lovagkeresztet, hanem egy rövid, övre csatolható tőrt is kapott. A szertartás ezt követően egyházi mise-elemekkel zárult, majd a vendéglátó lovagrend vezetői, tagjai, a vendéglovagok és a népes hallgatóság elhagyta a templomot. (Sajnos ottlétünk alatt nem szólalt meg a templom 49 harangjából összeálló harangjáték.) Az épület előtt csoportkép készült, majd a társaság átvonult a Városházához. Ott újabb csoportkép készítése után felvonultunk az emeleti díszterembe. A termet megtöltő vendégseregnek a polgármester és a Templomos Rend nagymestere mondott rövid köszöntőt, majd pezsgős állófogadás követett. Rövidesen megnyíltak a sörcsapok is, hiszen Grimbergen nevezetessége a Belgium határain kívül is ismert és kedvelt, a település nevét viselő világos és barna sör. Körülbelül egyórás kötetlen társalgást követően indultunk a díszvacsora helyszínére, egy legalább százéves udvarházba.
A zárt udvart körbefogó épületegyüttes ma átalakítva szállodaként és étteremként működik, építészeti jellegét teljesen megtartva. Gyönyörűen ápolt kert, szinte már park veszi körül. Tekintettel a vacsorához még korai időpontra, a vendégsereg nyugodtan körbesétálhatott, bekukkanthatott az épületekbe, vagy a kihelyezett asztalok körül beszélgethetett, ismerkedhetett más vendégekkel. Eközben a pincérek italokat és étvágygerjesztő falatkákat szolgáltak fel, elsősorban különböző módon feldolgozott kis tengeri rákokat. Maga a vacsora egy pajtából átalakított étteremben zajlott, százados fagerendák alatt. A menü négy fogást tartalmazott, amihez a ház borait szolgálták fel. A kávézást követőn a vendéglátó Rend vezetői emléklapokat adtak át a humanitárius tevékenységben élenjáró rendtársaiknak és vendégeiknek. Az éjszakába nyúló beszélgetést követőn németországi társaink visszatértek grimbergeni szállásukra, míg a magyarországi küldöttség visszaautózott Brüsszelbe, a Mercure Center Louise Hotelbe.
A magyarországi csapat a vasárnapot és a hétfőt még Brüsszelben töltötte, ismerkedve a város nevezetességeivel, gasztronómiájával, sörkultúrájával, fény- és árnyoldalaival. A hétfő délelőtt több órás látogatással telt – egy Sümegről elszármazott uniós tisztviselő szakavatott vezetése mellett – az Európa Parlament épületegyüttesében, majd az Atomiumból nyíló panoráma megcsodálását követőn az irány már a Brüsszeltől 60 km-re levő Charleroi repülőtere volt. Hétfőn éjjel már mindenki otthon, a saját ágyában aludt.
A szép környezet, a méltóságteljes szertartás, más kultúra megismerése, a barátság elmélyítése – ezek a maradandó emlékek grimbergeni látogatásunkról.
