Az Ordo Militaris Teutonicus (OMT – Német Katonai Lovagrend) meghívására az idén is kisebb küldöttséggel részt vettünk a baráti lovagrend éves ünnepélyes lovagavatási ceremóniáján. Örömünkre szolgál, hogy az OMT mindig új, gazdag történelmi és építészeti emlékekkel bíró helyen rendezi meg ünnepségeit, így a részvétel, túl a baráti gesztuson, mindig új élményekkel gazdagít minket, vendégeket is.
Rendünk tagjai Németországból és Magyarországról június 28-én, péntek késő délután futottak be Würzburgba. A 140.000 lakosú város Bajorország nyugati határánál fekszik, műemlékekben gazdag, de a belső városrészekben is sok az új beépítés. Ennek oka: a várost 1945. március 16-án – néhány héttel a 2. világháború befejezése előtt – 20 perces bombázás érte. 225 brit „Lancaster” és 11 „Mosquito” típusú bombázó legyezőszerűen szétterítve 250 robbanó- és 397.000 gyújtóbombát dobott a városra. A támadás következtében a történelmileg értékes város 85 százalékban a pusztító tűz martaléka lett. Tekintettel arra, hogy a városban sem hadiüzem, sem komolyabb ipar nem működött, biztonságos lakossági óvóhelyek sem épültek. Ennek következményeként a bombázás 20 perce 5.000 civil áldozatot követelt.
A gyülekező lovagok az első estét a Bürgerspitalban működő „Alte Weinstube” hátsó termében töltötték, egy igazi „frankföldi este” keretében. A baráti társalgás mellett helyi ételspecialitások és a környékbeli borvidék borai közül lehetett választani, a sörözés itt nem volt „illő”.
Másnap, szombaton, miközben az OMT tagjai gyűlésük keretei között rendi ügyeiket intézték, a vendéglátók vendégeik számára látogatást szerveztek a szállásunkat biztosító szállodától nem túl távol fekvő, a Világörökség részét képező Érseki palotába. Az egységes barokk stílusú palota, a würzburgi érsekek lakhelye, ma múzeum. A háborús károkat az 1980-as évekre nagyrészt sikerült helyreállítani, így újra csodálhatjuk a nemes megjelenésű, teljes egészében kővel burkolt épületet, Giovanni Battista Tiepolo freskóit (lépcsőház: a világ legnagyobb egybefüggő freskója, császárterem, udvari templom), és a fantasztikusan gazdag belső kialakítást. A látogatást követően szabadprogram keretében tekinthettük meg a várost, sajnos időnként az őszt idéző, borongós, szemerkélő esővel tarkított, szeles időben. A város templomait érdemes volt megnézni, bár belsejük a bombázás következményeként többnyire „csak” modern alkotásokkal szolgálhatott. A szép fekvésű város a Majna két partján terül el, ahol Budapesthez hasonlóan, van egy várral koronázott hegyes, dombos oldal, és vele szemben egy sík belvárosi rész, igaz ez is dombokkal körülvéve. A város méreteire jellemző, hogy a központi barokk Majna hídon (Alte Brücke) állva jól látszanak a környező dombok szőlőültetvényei.
Délután 5 órakor kezdődött az érseki palotában lévő udvari templomban a program hivatalos része: a lovagavatás egy szentmise keretében, amin a jelenlevő lovagrendek tagjai már lovagi díszben vettek részt. Felemelő érzés volt Tiepolo freskók alatt a Mail József pápai plébános, az OMT priorja által celebrált mise meghallgatása, majd a lovagavatás szertartása. Külön érdekességet jelentett, hogy a templom liturgikus berendezését nem alakították át a II. Vatikáni Zsinatot követően, így a mise az eredeti oltárnál, a hallgatóságnak háttal folyt, és a pap a szószékről prédikált. Az ünnepség záróakkordjaként a vendéglátók kitüntették a vendég rendek képviselőinek legjobbikait, így Rendünkből Romhányi Tibor – három másik nagymesterrel együtt – az OMT tiszteletbeli nagymestere lett, Bunford Zoltánt tiszteletbeli OMT lovaggá fogadták és Edy Völkl rendtársunk is kitüntetést kapott.
A napot az érseki palotához csatlakozó egyik épületben, a „Residenz” étterem Schönborn termében zártuk a díszvacsorával. Itt mód nyílt a vacsora elfogyasztása közben és után elmélyíteni a barátságot a féltucatnál több jelenlevő lovagrend képviselőivel, és természetesen saját régen látott rendtársainkkal is.
A vasárnap reggeli búcsút követően ki-ki útjára indult haza, vagy még néhány közeli látnivaló (pl.: Rothenburg ob der Tauber) megtekintésére.
résztvevők: Dr. Romhányi Tibor, Kiss Gábor Iván, Bunford Zoltán, Katona Ágnes, Edelbert Völkl
