2016. május 25-én Tempfli József nyugalmazott nagyváradi megyéspüspök életének 86., papságának 54., püspökségének 27. évében hosszú betegség után, szentségekkel ellátva elhunyt. Életútjának ismertetését és munkásságának méltatását már korábbi írásunkban megtettük, így most arra újra nem térünk ki.
Elhunyt örökös perjelünk földi maradványait 2016. május 29-én 15 órakor ravatalozzák fel a nagyváradi székesegyházban, majd 18 órakor szentmisét mutatnak be lelki üdvéért. Az engesztelő gyászmise 2016. május 30-án, hétfőn, 11 órakor kezdődött. A szertartáson Rendünket a Nagymester és a Magyarországi Főkapitány képviselte, rendi öltözetünkben.
A szentmisén Böcskei László nagyváradi püspökkel koncelebrált Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Ioan Robu bukaresti érsek-metropolita, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Ternyák Csaba egri érsek, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája, Martin Roos temesvári püspök, Schönberger Jenő szatmári püspök, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi püspök, Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspök, Alexandru Mesian lugosi görögkatolikus püspök, Bosák Nándor nyugalmazott debrecen-nyíregyházi püspök és Szocska A. Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye apostoli kormányzója. A szertartáson részt vett Románia apostoli nunciusa, Maury Buendía érsek, Sofronie Drincec nagyváradi ortodox püspök és Csűry István királyhágómelléki református püspök is.
A szentmisén előbb Ioan Robu bukaresti érsek mondott román nyelvű homíliát: a püspökszenteléskor tett ígéretekre és vállalt felelősségekre emlékeztetett, amelyeket Tempfli József életében és főpásztori szolgálata ideje alatt hűségesen teljesített. Ezt követően magyar nyelven Jakubinyi György gyulafehérvári érsek mondott szentbeszédet, melyben a papi hivatásról beszélt. Összefoglalta a katolikus egyház tanítását a papi hivatásról, és megvizsgálta, hogy a boldogult Tempfli József megyéspüspök hogyan élte meg Istennek ezt az ajándékát, a papi hivatást. Megállapította, hogy teljes egészében mindig Istent és embertársait szolgálta. A szentbeszédet azzal a felhívással fejezte be, hogy kérjük Tempfli püspök atyánkat, hogy ott az égben járjon közben a papi és szerzetesi hivatásokért a nagyváradi egyházmegye részére is, tekintettel az Úr Jézus szavaira: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.” (Mt 9,37–38)
A szentmisén teljesen megtelt a székesegyház hívőkkel és tisztelőkkel, a szentély pedig az egyházmegye papságával és számos más egyházi méltósággal, természetesen Magyarországról is. Az egyházzenével kísért szertartás befejezésével a nagyváradi székesegyház kriptájába helyezték örök nyugalomra Püspök úr földi maradványait, az általa még életében kijelölt helyre. A kripta méretére tekintettel a temetési szertartásra csak az egyházi- és világi vezetők, valamint a rokonok juthattak be, a hívők ez idő alatt a székesegyházban énekeltek és imádkoztak.
A szertartás befejezését követően valamennyi emlékező lejuthatott a kriptába, hogy tisztelegjen a már befalazott sírfülke előtt. A halotti tor a püspöki palota dísztermében volt, ahová Rendünk is meghívást kapott.
Búcsúzzunk örökös perjelünktől és pártfogónktól az Egyházmegye által kiadott nekrológ zárómondatával:
Emléke és a nehéz időkben tanúsított rendíthetetlen hitvallása mindannyiunk számára feladat és kötelesség! Nyugodjon békében!
